Hagyd

Felkalapálom magam egy szögre a szobád falán,

csak hagy tűnjön el emléke mindannak, ami hozzád kapcsolódik,

csak hagy legyek az a közeledben, aki mindig is akartam lenni,

hagy mutassam meg, hogy lehetek még.

Hogy ne kelljen elengednem,

mert azzal úgy érzem, feladom

magam és minden érzést

ami hozzám kapcsolódott az éjszakáink homályában,

amikor eljátszottam, hogy lehetek valami,

amit csupán megálmodtam magamnak.

Amikor több voltam az embereknek egy lánynál:

identitás és vágy keveréke,

csak egy jelenés, amit képtelen vagy megfogni.

Hagy ne legyek melletted csak a valaki,

akiről senki nem tudja eldönteni, melyik felét látja épp.

Lelakatolom az összes titkomat magamban,

ha mégegyszer

egy utolsó pillanat töredékrészére

azt hihetem magamról, hogy valami odapasszoló vagyok,

amikor soha nem voltam az.

Engedd, mert csak veled látom,

hogy lehet elérnem egy képzelt szépséget,

amit a tükörbe nézve alkottál rólam.

Ha látnád.

Ha tudnád.

Ha értenéd.

 

Csak még egy lehetőség.

Csak még egy tiszta lap.

 

Hagy találkozzak veled mégegyszer először kérlek.